Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 AZ AJÁNDÉKOZÁS MŰVÉSZETE

 

 

 Kedves szokás az ajándékozás. Figyelmességet  árul el, örömet okoz--nemcsak a megajándékozottnak, hanem magának az ajándékozónak is.Az ajándékozás nemcsak abból áll, hogy veszek valakinek valamit, amit éppen elém tettek a boltban, elviszem az ünnepeltnek, megiszom vele egy pohár bort az egészségére, és ezzel eleget tettem kötelességemnek.

Kép

 . Ne azt adjuk, ami csupán szükséges; kényeztessük a megajándékozottat azzal, ami egy kicsit „luxus” számára.
. Igazodjunk a megajándékozott életviteléhez, stílusához, érdeklődéséhez. Ha nem ismerjük az ünnepeltet, inkább semlegesebb ajándékot válasszunk.
. Fontos az ötlet, a találékonyság mellett az érzékenység is. Tartsuk számon az elejtett megjegyzéseket, vagy kössük egy múltbéli közös élményhez a meglepetést. Ha kipuhatoljuk, hogy ismerősünk kedvenc dísztárgyait hol vásárolta, majdnem biztos, hogy a kicsalt címen ízlésének megfelelő ajándékot találunk majd.
. Ne hozzuk zavarba nagyon költséges ajándékkal a megajándékozottat és a vendégsereget. Ne méricskéljük kínosan az egymásnak adott ajándékok mértékét.
. Tartsuk nagy becsben a saját kézzel készített ajándékokat. Ezek gyakran nagyobb érzelmekről árulkodnak, mint a drága, üzletben vásároltak.
. A tetszetős, saját kezű vagy bolti csomagolás fokozza a meglepetés erejét, ünnepivé teszi a megajándékozás pillanatát. 
. Ha olyan családhoz megyünk látogatóba, ahol gyermekek is vannak, feltétlenül lepjük meg az apróságokat is valamivel. 
. Virág ajándékozásakor hivalkodóan nagy csokrot csak akkor adjunk át, ha az illetőt nagyobb társaság nevében köszöntjük. Lehetőleg tartsuk magunkat a színekhez, fajtákhoz, szimbólumokhoz kapcsolódó szokásokhoz.
. Ha nagyobb társaságban kapunk ajándékot, diszkréten mondjunk köszönetet, nehogy megbántsuk azokat, akik üres kézzel érkeztek. A küldött ajándékot, melyben levél jelzi az ajándékozó személyét, levélben köszönjük meg, ne telefonon. Gyermekektől kapott ajándékokat tartsuk nagy becsben, és fokozottan fejezzük ki örömünket feléjük. 
. A hétköznapokon átadott ajándékokkal még nagyobb örömöt, meglepetést tudunk okozni, mint a piros betűs ünnepeken. 

 

SZÜLETÉS ÉS NÉVNAP

 

Kép

 

A születés és névnap arra is alkalom, hogy első ajándékát vigye a fiatalember annak a lánynak, akivel közelebbi barátságot akar kötni. Ha kezdeti az ismeretség, nem személyes megjelenéssel tolakodjék a fiatalember, hanem küldjön pl. virágot egy üdvözlőlap kíséretében. A lányok csak olyan férfinak vegyenek ajándékot, akit valóban jól ismernek,s az ajándékozást meghittebb    kapcsolatuk megengedi. Házastársak bármit ajándékozhatnak egymásnak. Távolabbi ismerősök már nem. Ha bizonytalanok vagyunk, maradjunk csak a virágnál. De lehetőleg csak férfiak ajándékozzanak virágot,  a nők ajándéka lehet egy csomag különleges cigaretta, egy szép hamutartó, esetleg palack bor, vagy pálinka.

Kép

 Ajándék átadása, elfogadása.

A virágot általában úgy szokták átadni, hogy előbb lefejtik róla a papírt, de legalábbis kihúzgálják a gombostűket,  hogy a megajándékozott könnyen hozzájusson a virágjához. Ha házaspárnak viszünk virágot, azt a háziasszonynak nyújtsuk át. A háziasszony természetesen  előre készüljön fel erre az eseményre, ne az ajándék átvételekor futkosson tiszta váza után.

 

Ha a háziasszony a kapott virágot   feltűnő helyre állítja, ezzel az ajándékozót becsüli meg. Nagy sértés viszont, ha a virágot a vendég szeme láttára  még vízbe sem teszik.

A virágon kívül  minden más  ajándékot  becsomagolva illik átadni. A csomagolás legyen mindig ízléses. Az árcédulát vegyük le az ajándékról.Mondani sem kell, hogy a megajándékozott azonnal bontsa ki a csomagot. Megnézetlenül félretenni éppoly neveletlenség, mint a kapott virágot lehajítani a székre.

 

KépKépKép

 

 

 Pénz ajándékozása

 Pénz ajándékozása nem tartozik az ünnepi  alkalmak műsorába, s az esetek többségében csak sértődéssel jár. Általában lusta, felületes  fantáziátlan emberek folyamodnak ehhez az ajándékozási módszerhez.De ez nem jelent minden esetben  kategórikusan tapintatlanságot. Elképzelhető, hogy sikeresen érettségizett diákot szülei pénzzel lepik meg. Pénzt adhat a kereső fiú  kisebb testvérének, szűkösebb viszonyok között élő szüleinek. A pénzajándékot azonban olyan tapintatosan kell átadni, hogy ne érezze a másik alamizsnának. Tegyük az ajándékba szánt pénzt borítékba. Ha nagyon figyelmesek akarunk lenni, tehetjük egy könyvbe, vagy egy doboz bonbon mellé.

Még néhány szó az ajándékozásról

Ajándékozás - Ajándék

 Örömet okoz nemcsak a megajándékozottnak, hanem az ajándékozónak is.

Sok ember azonban fél minden ünnepi alkalomtól, amikor ajándékot illik vinni. Néhányan előre bosszankodnak, mert tudják, hogy kitől mit fognak kapni. A nagynéni beállít a névnapon a hatodik vázával, a férj a feleségtől megkapja a huszadik pár zoknit stb. ...

Az ajándékozás nem csak annyiból áll, hogy veszek valamit, elviszem az ünnepeltnek és kész.

Az első dolog nem az ajándék értéke, mint azt sokan gondoljak. Az ajándékozás nem költekezési alkalom, nem az anyagi romlás kezdete.

A kiválasztásnál az elsődleges szempontja, hogy kit akarunk megajándékozni, milyen kapcsolatban vagyunk az illetővel, és milyen alkalomra lepjük meg.

Nincs szükség alkalom keresésére kedvesünk virággal való megtisztelésére.

 



Születésnap, névnap:

 



Az előző inkább családi jellegű, míg az utóbbi szélesebb érdeklődésre tarthat számot. A munkahelyen együtt szokás ajándékot vásárolni, amit az egyik kollega ad át. A kapó neki köszöni meg. A munkahely vezetőit is így a legjobb megajándékozni, mert ezt nem lehet félreérteni.

A születés- és névnap jó alkalom arra, hogy a férfi megajándékozza első alkalommal a szíve választottját. A hölgyeknek nem illik ilyet tenni.

Házastársak bármit ajándékozhatnak egymásnak. Távoli rokonok, barátok ismerősök már nem.

Ha bizonytalanok vagyunk a hatásban, inkább virágot vegyük. Ezt természetesen a férfiak tehetik csak meg. A nők ajándéka lehet egy hamutartó, egy palack ital...stb.

Húsvét, karácsony: Ilyenkor az ajándékozás tömeges jellegű. Ekkor se licitáljuk túl egymást értékben, ilyenkor csak a család vesz részt az ajándékozásban. Többféle ajándéktárgyból választhatunk, a hasznosság itt fontos lehet. Ha nem tudjuk, hogy mit szeretne a kedves rokonunk, környezetében érdeklődjünk, vagy a saját ízesünknek megfelelő dolgot válasszuk neki.

 

 

 

 LÁNYKÉRÉS

 

Kép

 A házasságkötést általában hosszabb-rövidebb ideig tartó jegyesség előzi meg , a jegyesség előzménye pedig a lánykérés.Lánykérőbe nem illik köznapi ruhába menni. Aki lánykérőbe megy, vigyen magával virágot.Nem illik váratlanul lerohanni a szülőket ilyen szándékunkkal,  általában meg kell a fiataloknak előre beszélni, és a  leánynak illik felkészíteni szüleit az eseményre.  Célszerű, ha a fiú édesapjával jelenik meg a lányos háznál, aki elvégzi ezt a "szertartást", de maga a fiú közvetlenül is megkérheti a loány kezét. A lány apja pedig engedélyét adja a frigyre. 

 

A jegygyűrűről minden esetben a vőlegény gondoskodik, lehetőleg köves gyűrű társaságában húzza fel  előbb menyasszonya, majd a saját ujjára. Nincs rá írott szabály, de a leggyakoribb szokás az, hogy a házasságkötés előtt a bal, utána pedig a jobb  kézen hordják a jegygyűrűt.A jegyesek ajándékot is adhatnak egymásnak.

Kép

Sok mindent lehet ajándékozni a jó ízlés határain belül. Virágot, könyvet,édességet , csecsebecsét. A jóízlés tiltja, hogy fiatalok ruhaneműt  ajándékozzanak egymásnak. Ne szerepeljenek ajándéktárgyak közt régi, használt dolgok sem. 

 

Kép

 ELJEGYZÉS

 

Ma már nem tartják kötelezőnek, hogy a férfi a jövendő apóstól kérje meg a lánya kezét, de a menyasszony szüleinek illik legelőször megtudniuk a hírt, különösen ha a hagyomány szerint ők fizetik az esküvő költségeit.
A gyűrűt nem feltétlenül ekkor kell átadni, sok pár szívesen választja ki együtt, szükségképpen kompromisszumot találva ízlésük és pénztárcájuk között. A gyűrű lehet antik vagy új, külön csináltatott vagy családi ereklye. Lehetnek benne kövek, gyémántok, a legnépszerűbb a gyémánt és más kő együttese.

Kép

Az örömteli hírt legelőször a menyasszony szüleivel illik közölni, rögtön utánuk következnek a vőlegény szülei, valamint a közeli családtagok és barátok, akikkel személyesen, telefonon vagy levélben tudatjuk a nagy hírt. Ha a vőlegény vagy akár a menyasszony özvegy vagy elvált, a korábbi apóssal, anyóssal is illik tudatni az új eljegyzést. Különösen olyan esetben, ha gyerekek is vannak az előző házasságból, akik közeli kapcsolatban maradtak a nagyszülőkkel.
Miután nyilvánosságra került az eljegyzés, megindulnak a levelek, gratulációk, jó kívánságok, talán még ajándékot is kap a friss jegyespár. Ezeket a párnak minél hamarabb meg kell köszönnie.

 

Kép

Nem szükséges bankettet tartani, bár sok pár szívesen rendez nagy partit, ahol barátaik találkozhatnak, s itt jelenthetik be ünnepélyes keretek között eljegyzésüket. Ha a menyasszony és a vőlegény szülei még nem ismerik egymást, kiváló alkalom hogy összismertessük őket. Hagyományosan a vőlegény szülei hívják meg a menyasszony szüleit. Az eljegyzési partin vagy vacsorán nem szükséges beszédet tartani, de illik pohárköszöntőt mondani az eljegyzettekre.

Kép

 Eljegyzéskor a menyasszony és a vőlegény az asztal közepén ,egymás mellett foglal helyet. A menyasszony mellé illik ültetni a vőlegény szüleit.Az ünnepló társaságnak a menyasszony apja szokta  bejelenteni az örvendetes családi eseményt. Ilyenkor pohárürítés következik. Az eljegyzést követő napokban ,hetekben nemcsak a fiú szüleit, hanem az egy helységben élő rokonságot is illik felkeresni.

 

Kép

Szomorú dolog, hogy manapság egyre kevésbé divat. A fiatalok mutatkozzanak be a leendő párjuk szülei és rokonai előtt. Illendő először a fiatal-embernek a leány szüleit meglátogatni. Az első látogatás általában nem a leánykéréssel zárul. Folytatódjanak a kölcsönös látogatások a fiatalok részéről. A leendő örömszülők is ha tehetik többször is találkozzanak. A házasságról tudjanak a rokonok és a baráti kör tagjai.

A leánykérés tehát a kölcsönös megismerkedés és megismerés után következik. Hagyományosan a fiú ellátogat a lányos házhoz és a leány szüleitől megkéri a választottja kezét. Ünnepi alkalom lévén illik a leendő örömanyának és a menyasszonyjelöltnek virágot vinni. Régen előre megfogalmazott forgatókönyve volt ennek a ceremóniának. Manapság az udvariasság és a jó modor az ami korlátokat jelent.

Ha a leány és a szülők beleegyeznek a házasságba, akkor meg kell beszélni a házasságkötés részleteit.

Régen nagyon vigyáztak arra, hogy azonos társadalmi és anyagi helyzetű fiatalok házasodjanak össze.

Ha a két fiatal vállalja egymást, akkor a bejelentést megtehetik a kollégák előtt, a barátok és az ismerősök előtt is.

Az eljegyzettek viselkedjenek úgy, hogy látszódjon az összetartozásuk. Tiszteljék egymást akkor is, ha a másik nincs jelen. Jelenjenek meg többször együtt, viselkedjenek természetesen.

Az eljegyzés a házasság előtti állapot. Régen és manapság még falun nagy vacsora alkalmával jelentik be a fiatalok, és gyűrűhúzással pecsételik meg. Ekkor már körülbelül illik jelezni a házasság-kötés időpontját a másik félnek és a rokonoknak is. A jegyesség ideje változó: egy évtől akár két-három évig is tarthat. Ez az idő arra van, hogy a leendő házasok megismerjék egymást. A mindennapi találkozás, a sűrű együttlét megmutatja mennyire tudják egymást elviselni. Jó iskola ez arra, hogy a férjjelölt munkabírása, a társadalomhoz való viszonya megnyilvánuljon. A leendő háziasszony háziasságára is fény derül. Próbaidő ez tehát mindkét fél számára. Ha ekkor derül ki, hogy mégsem tudnak együtt boldogulni, annak nincs jogi következménye. Búcsúzzanak el illendően egymástól, ne rossz emlékként őrizzék a közösen eltöltött időt.

 

 
Ajándékozás jegyesek között:

 



Óva intünk minden fiatalembert, hogy szíve választottjának ruhaneműt vásároljon. Hasonlóan tapintatlan az udvarló részéről, túlságosan drága ajándék. Ne szerepeljenek ajándékaink között régi, használt tárgyak. Ezalól kivétel például egy régi bőrkötésű könyv.

Végül megjegyzendő, hogy elsőként a férfi vesz ajándékot és nem a nő.

Esküvői és eljegyzési ajándékok:

Hogy az eljegyzésre meghívott vendégek mit vigyenek a fiataloknak, az attól függ, hogy milyen kapcsolatban vannak. Leginkább az ajánlható, hogy az egész család együtt vásároljon egy nagyobb ajándékot. Távolabbi ismerősök kisebb dísztárgyakat, virágot vigyenek.

Az esküvői ajándékok még inkább használati tárgyak legyenek. Minél előbb fürkésszük ki a fiatalok ízlését, hogy megfelelő lehessen a választásunk. Az esküvői ajándékot el szokták küldeni. De személyesen is elvihetjük magunkkal.

 És most következzen egy kis történelmi áttekintés a témáről

 

Forrás: www.szegedeskuvo.hu

Az 1897-es Pallas Nagy Lexikona szerint: "Eljegyzés" (sposalia), másképpen jegyváltás, kézfogás,  házasság iránt kötött szerződés; jogilag kötelező házassági ígéret.

A házasságkötéshez az eljegyzés nem szükséges; a felek eljegyzés nélkül is közvetlenül léphetnek házasságra. Az eljegyzés jogi hatását illetőleg a házasságkötésre való kötelezettség polgárilag és egyházjogilag is csak erkölcsi, nem jogi.

A keleti egyházban, valamint a zsidóknál is a valóságos ünnepélyes eljegyzés volt, mely vallásos szertartások mellett történik, nem eljegyzés e szónak tulajdonképpeni értelmében, nem a házasságnak előkészítése, hanem  kezdeményezése és rendesen az esketési ünnepélyek részét képezte. A tridenti zsinat határozmányai előtt, amikor a házasság érvénye semmilyen formaszerűséghez nem volt kötve, fontos jelentőséggel bírt a sponsalia de proesenti és a sponsalia de futuro közti különbség, aszerint, hogy az eljegyzési szavak a jelenre vagy a jövőre vonatkoztak. Az első esetben eljegyzés, a második esetben  érvényes házasság jött létre.

Régen fontos szempont volt, hogy csak azonos társadalmi és anyagi helyzetű fiatalok házasodjanak össze és gyakran  a szülők választása és nem a fiatalok döntése volt kettőjük eljegyzése és házassága. A szokás az volt, hogy a vőlegény apja kérte meg a menyasszony apjától leánya kezét, amire a menyasszony családjának házában került sor. Az eljegyzési rituálé általában valamilyen érték ajándékozásával is járt, amit a vőlegény szülei ajánlottak fel a menyasszony családjának, kárpótlásul a lányuk elvesztése fejében.

A szerelmesek számára a XVIII. század hozta meg a fordulatot, amikortól  elfogadottá vált, hogy a fiatalok szerelemből választottak párt. A hagyomány szerint a férfi leendő apósától kérte meg a leánya kezét és külön szobába elvonulva vitatták meg a tervezett házassággal kapcsolatos anyagi kérdéseket, majd megpecsételték a megállapodásukat. Hivatalosan pedig nagy vacsora alkalmával jelentették be jegyességüket a fiatalok.

Ma már nincsenek áthághatatlan akadályok és a szigorú kötöttségekkel járó szokások ideje is lejárt. Napjainkban is komoly elvárásokkal viseltetnek a szülők, az ismerősök, a társadalom a házasságkötéssel kapcsolatban. De amíg régen előre megfogalmazott forgatókönyve volt a lánykérésnek és az eljegyzésnek, addig mára már nincsenek általános kötöttségek és mindenki a saját elképzelései szerint alakíthatja a lánykérés, az eljegyzés mozzanatait.

Aki a hagyományokhoz hűen szeretné megkérni kedvese kezét, az a szülőknél tett látogatáskor leendő apósától kérje meg leánya kezét. Ünnepi alkalom lévén illik ilyenkor a leendő örömanyának és menyasszonynak is virágot vinni.
A mai kor fiatal női  szeretnek maguk dönteni a sorsukról, így kitől is lenne kézenfekvőbb megkérni a kezét, mint magától a leendő menyasszonytól? Meghitt édeskettes, egy romantikus vacsora vagy egy romantikus helyszín tökéletes díszletei lehetnek a nagy pillanatnak.

Aki biztos a dolgában, az társaságban, tanúk előtt is megkérheti kedvese kezét.
Remek alkalmat nyújtanak erre a családi ünnepek, mint például a karácsony, de a baráti összejövetelek is, mint például a leendő menyasszony születésnapi bulija.

Az eljegyzési gyűrű lehet új darab, vagy családi örökségből származó méretre igazított antik darab.

  A menyasszony ezt a gyűrűt viseli a jegyesség ideje alatt, a vőlegény nem visel gyűrűt. A jegygyűrűket a későbbiekben közösen választják ki.


A JEGYGYŰRŰ TÖRTÉNETEKép

 

Ősidők óta létező tradícionális szimbólum a gyűrű. Mindig a soha véget nem érő, oda-vissza érvényes szerelem jelképe volt.
A 13. században III. Pápa rendelte el az eljegyzés és az esküvő közötti várakozási időt, s ez a rendelet jó alkalom volt a hölgyeknek arra, hogy két gyűrűt viselhessenek: eljegyzésit és esküvőit.

Az eljegyzési gyűrű egy elhatározás emléke, az esküvői gyűrű viszont magának a ceremóniának a tanújele. A pár ettől kezdve férj és feleség.
Ma a gyűrűk legtöbbje nemesfém drágakövekkel, de valójában ez az ékszer nem mindig készült nemesfémből. A rómaiaknál a vas és a bronzgyűrű volt a legnépszerűbb, mert úgy vélték ezek fejezik ki legjobban a tartós, hosszú életű házasságot. Még az ősi egyiptomiak is csak kivételesen használtak aranyat.

A középkorban azok, akik nem tudták megfizetni ezen ékszereket nem estek kétségbe. Eljegyzésüket különös módon pecsételték meg: egyszerűen félbetörtek egy ezüst, vagy arany érmét, aminek felét párjuknak ajándékozták. E hagyomány folytatódott egészen a 19. századig, amikor sok menyasszony volt látható nyakába kötött selyem szalaggal, melyen ott csillogott a fém érme.

Ma a gyűrűt a bal kezünk negyedik ujján hordjuk, akárcsak az ősi román népek. Ők hittek ennek az ujjnak az erejében: úgy vélték itt húzódik az az ér, amely közvetlen összeköttetésben áll a szívvel.
Manapság az ékszerboltok a gyűrűk óriási választékával várják  a jegyespárokat.

Hagyománytól függ, hogy a gyűrűt ki veszi meg. Széles körben szokás, hogy a vőlegény titokban szerzi meg, de a gyakorlatban egyre inkább elterjed, hogy közösen választanak a fiatalok.
Hallani arról is, hogy a jegygyűrűt a menyasszony veszi meg, az esküvő többi költségét pedig a vőlegény viseli. Az elénk táruló gyűrűk között találhatunk egyszerűt, de akár királynőit is.
Mindenképpen zsebbevágó kérdés, hogy milyen legyen, ám mégis érdemes a megfelelőt kiválasztani, hiszen nem csak eszköze az esküvőnek, hanem annak egy fontos tanújele, amely örökre megőrzi számunkra esküvőnk emlékét