Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 TEGEZŐDÉS

 

 

Kép 

 Nézzük meg, kine a feladata felajánlani a tegeződést, a "per tu" viszonyt.

                              --az idősebb a fiatalabbnak

                             --a nő a férfinak

                             --a vezető a beosztottnak 

                            --a mester a tanulónak.

 Nincsenek kötelező formái az összetegeződésnek, egy meghitt kézfogás is elegendő  a tegező viszony megkezdéséhez.A tegeződés révén bizalmasabb kapcsolatba kerülünk másokkal, ezzel viszont  nem szabad visszaélni, a kellő tiszteletet ezután is meg kell adni. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy idősebb ismerősünk, munkatársunk szívesen veszi a visszategezést, mi inkább magázva szólítsuk. Ha neki a kölcsönös tegeződés volt a szándéka, úgyis fog szólni.

 Miről beszélgessünk ?

 

Kép

 Találkozás - Társalgás

Az ember, társas lény, társaságra vágyik. A beszéd, a nyelv segítségével közöljük egymással mondanivalónkat. Hogy hogyan mondjuk el gondolatainkat, az sem mindegy.

"Beszélj, hogy lássalak" mondta hajdanán Szókratész, "Szólj s megmondom ki vagy" használjuk a régi mondást. Bizony a beszédünk és annak az előadásmódja sok mindent elárul rólunk, ezért fontos tudnunk mikor? kivel? miről? beszélgethetünk.

Hogy mégis miről beszélgessünk a társaságban, az függ a társaság összetételétől és természetesen az érdeklődésünktől is.


Egy 1713-ban kiadott illemszabálykönyv a következőket írja:


"Egy asszony társaságában ügyes diskurzus kezdő szókra van szükség. A leghasználatosabb és leginkább bevált téma az időjárás, a jó és rossz idő. Ha az asszonyszemély sajnálkozik, és azt mondja, hogy igen rossz idő van... emlegessük neki a téli időt és ajánljuk fel neki, hogy majd a télidőben a szánkónkkal szívesen állunk szolgálatára".

Az időjárás eléggé elcsépelt téma. A társalgási szövegeket nem lehet könyvből megtanulni, az élet ad megfelelő helyzeteket a társalgási témákhoz. Beszélni, választékosán beszélni, természetesen tudni kell, de hallgatás tudományához is érteni kell. Ne kerüljünk minden áron a társalgás középpontjába, hagyjunk másokat is szóhoz jutni.

A társalgáshoz sokrétű műveltségre van szükség. Adandó alkalommal az irodalom egyes kérdésiről, vagy akár a legújabb kutatási eredményekről is tudjunk értelmesen megszólani.
Ha valaki sokáig leköti a hallgatóságot elkerülhetetlen, hogy valaki félbe ne szakítsa. Ez természetesen illetlen, de vannak udvarias formái, pl.: "Szabad megjegyeznem, hogy..."

Nem lehet elítélni a társalgás közben mondott bókokat. A bókokkal vigyázni kell, pontosabban mértékét kell tartanunk.

Anekdotát, viccet csak az adjon elő társaságban, aki nem lövi le a poént előre. Ne legyenek durvák, trágárak és ne sértsék a jelenlevőket a történetek. Ha a társalgás központi kérdésévé válik a poénkodás az bizony elég szégyen azokra nézve akik nem tudnak ebből a körből kilépni. Ilyenkor a házigazdának illik valamilyen más témát bedobni.

Ha társaságban egy távollevőről érdeklődünk, azt csak nagy tisztelettel tegyük. Ezzel nem csak a jelenlevő esteleges barátot, rokont tiszteljük meg, hanem magunkat is jobb fényben tüntethetjük fel.

A távol lévő ismerősnek üdvözletet is küldhetünk társaságunk valamelyik tagjával. Ezt is természetesen nagyon udvariasan tegyük, pl.: "Kérem, adja át jókívánságaimat közös barátunknak Lacinak".

 

 Hogy miről beszélgessünk társaságban, az elsősorban egyéniségünktől,a magunk és főleg társaink érdeklődési körétől függ. Lehetőleg hagyni kell szóhoz jutni mindenkit.

 Ha valaki hosszú ideig akarja uralni a "mezőnyt" kiteszi magát annak a veszélynek, hogy félbeszakítják. Alapvető ugyanis,hogy másokat is hagyjunk beszélni, nem kell mindenáron az érdeklődés középpontjába kerülni. Anekdotát, tréfát csak az adjon elő, aki nem teszi tönkre a csattanóját.E tréfák ne legyenek durvák, trágárak, és élük ne sértse a jelenlévőket.

Saját magáról az ember nagyobb társaságban ritkán beszél. Ugyanúgy kerüljük  a panaszkodást, a foglalkozásbeli problémákat, betegségek taglalását.

 Társalgás közben vigyáznunk kell az idegen szavak használatára is.Ha az a célunk, hogy  másokat zavarba hozzunk, és ezért halmozzuk beszédünkben az idegen szavakat, nem műveltségünkről ,hanem csak neveletlenségünkről állítunk ki bizonyítványt.

Ha valakiről valami bizalmasat tudunk meg, azt tartsuk meg magunknak. Társalgásunk ne abból álljon, hogy mások viselt dolgait kiteregessük.

Társaságban soha ne súgdolózzunk, ezzel illetlenséget követünk el a többiekkel szemben.

A társaságtól soha na különüljünk el. Ha nem érezzük jól magunkat, inkább tapintatosan távozzunk.

Beszélgetés közben lehetőleg nézzünk arra, akivel beszélünk.  De ne egész este  ugyanahhoz a személyhez beszéljünk,   hanem felváltva, lehetőleg mindenkihez. Ebéd és vacsora közben    csak a közvetlen szomszédokkal beszélgessünk,  ne kiabáljunk át    a más asztalnál ülőknek.

Egy általános beszélgetés 10 - 12 személy között, nem lehet hosszú időtávú.

  •   A mi kötelességünk: segítsünk, hogy egy társaságban, a körülményektől eltérően, értelmes beszélgetést véghez vinni.

  •   A pénz, a családi és szakmai gondok, olyan témák, amelyeket egy társaságban kerülni kell. Ugyanígy a politikáról és a vallásról sem ajánlatos beszélgetni, mivel e a témákról mindenkinek megvan a saját véleménye, amit nem lehet megváltoztatni. Emiatt viták is keletkezhetnek. Ezek a témák, felkészültséget igényelnek.

  •   Figyelmes kell lenned, mit és hogyan mondasz, mivel társad könnyen alábbvalónak érezheti magát.

  •   Hallgasd meg és tiszteld a más véleményét, még akkor is ha kölönbözik a tiédtől. Véleménye, indokolt lehet.

  •   Ha a beszélgetés szintje nem ér fel a te intelligenciaszinteddel, ne beszélj, mintsem a kacagás tárgyáva válj.

  •   A bókok, a kis ajándékok, fenntartanak egy társalgást, egy barátságot.

  •   Köztudott, hogy szívesen beszélnek azokról, akik nincsenek jelen.

  •   Ne beszéljünk olyan dolgokról, ami társunknak unalmas lehet.

  •   Egy anekdóta felvidíthatja a beszélgetést, azzal a feltétellel, hogy tudjuk, mikor és kinek mondjuk.

  •   Megengedethetlen hangosan bejelenteni távozásunkat, amikor mindenki jól érzi magát.

  •   A megfelelő megoldás: csendben és feltünés nélkül távózni, és minden jót üzenni a társaságnak.

  •   Társaságban, illetlenség zsebre, csipőre, hátra tett kézzel állni. Ne támaszkodjunk az asztalra, székre és a társunkra.

  •   A széken helyezzük magunkat kényelembe, üljünk egyenesen. Ne tegyük keresztbe és ne lógassuk a lábunkat.

  •   Társalgás közben, ne lógassuk kezünket, és ne játszódjunk ujjainkkal.

  •   Bármit csinál, legyen mértékletes.

  •   Köhögés, tüsszentés, ásítás esetén, tegyük kezünket a szánk elé.

  •   Tiszteletlenség, ha társalgás közben nem nézel a társad szemébe.

  •   Hallgasd meg, amit mondanak, válogasd meg szavaidat, ellemezd, hogy mi a jó és rossz, hogy gazdagítani tudjad a szótárod és a kifejező készségedet.

  •   A nyelvezet az egyetlen társalgási eszköz. Igyekezzünk, megértően kifejezni magunkat.

  •   Minden helyzetben és társalgásban kell tudjuk, hogy hol van a helyünk.

  •   Ha nem értékeled társaidat, kis hibáikat kijavítod, kifognak közösíten

     

     

    Idegen szavak


    Társalgás közben ügyeljünk az idegen szavak használatára is. Ha valamire jó magyar szót tudunk, úgy azt használjuk, hogy a társaság minden tagja megértse mondandónkat. Ha az a célunk, hogy valakiket zavarba hozzunk, és azért használunk sok idegen szót, akkor nem a műveltségünkről, hanem a neveletlenségünkről állítunk ki bizonyítványt.

  • Saját magáról az ember társaságban ritkán beszél Ha fel is szólítanak erre, igyekezzünk a beszédet más vágányra terelni. Nem illik a társaság bármely tagjának jövedelméről, anyagi helyzetéről faggatózni, de érdeklődni sem. Ilyen tabu téma még a magánélet.

  • A társalgás elsősorban felüdülést és a kikapcsolódást jelenti. Otthoni dolgokat, foglakozási problémákat, panaszokat, betegségeket hagyjuk meg azoknak akinek nincs miről beszélgetniük.

  • Társaságban a művészembereket ne kérjük, hogy produkáljanak valamit. A festő nem rajzolni, a színész nem verset mondani érkezett a társaságba. Gondoljuk csak el, ha egy sebész lenne a vendégseregben őt biztosan nem kérnénk arra, hogy operáljon már egy kicsit.

  • Ne feszegessünk olyan dolgokat, amiről a társaság valamelyik tagja nem szívesen beszél, vagy hall.

  • Összefoglalva a társalgás alapvető szabályai:
    Nem illik a társaságot kisajátítani - sem történeteinkkel, sem viccek előadásával.
    A fiatalabb mindig várja meg, amíg az idősebb befejezi a beszédet.
    Nem illik belevágni a másik szavába, de illik tudni a társaság tűrőképességét.
    Nem illik egyfolytában cáfolni, tagadni, kétségbe vonni azt, amit mások mondanak.
    A társalgásban olyan témát válasszunk, amelyet mindenki ismer.
    A társalgás - lehetőleg - könnyed, de mindenekelőtt tanulságos legyen.
    A jelenlevő gyerekeket nem illik kizavarni, a jó társaság, és társalgás az épülésükre szolgálhat.
    Kerüljük a felesleges idegen szavakat.
    A művelt ember legyen: türelmes megértő és ha kell elnéző.