Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 



Myspace Clocks, Thanksgiving Clocks at WishAFriend.com

 

                                   TARTALOM

                                     Konyha

                                   Fürdőszoba

 

  ;

 Aki szereti az ínycsiklandozó ételeket, netán készítésükkel is megpróbálkozik, tudja, milyen fontos a konyha és az étkező ergonómiája és - ezzel összhangban - esztétikai megjelenítése.

A konyha megtervezésekor egyszerre kell figyelembe vennünk mindkettőt.

A konyhai műveletek sora tulajdonképpen a bevásárlással kezdődik. A beszerzett alapanyagokat a felhasználás előtt kamrában, esetleg kamraszekrényben tároljuk. Így a kényesebb élelmiszereket - zöldségféléket, füstölt árúkat, kolbászokat, borokat stb. - a bútorsorba beépített, szabályozható hőmérsékletű és páratartalmú szekrényekbe helyezhetjük el biztonságosan.

 

A friss húsok, tejtermékek, halak a bútorba kombinált hűtőgépben kaphatnak helyet. Az elvégzett előkészítő munka során vesszük igénybe a tároló szekrények közelében elhelyezett mosogatót és szeméttartókat. Ezek a tárolók hozzáférhetők a munkapulton keresztül vagy a szekrényajtó kinyitásával egyaránt. Lényeg, hogy jól zárhatók legyenek.

A mosogatógép elhelyezhető akár a mosogató csepptálcája alatt is. Fontos, hogy a főzőfelület ne legyen messze az előkészítés helyétől, de még maradjon tér a mosogató mellett is. A legegyszerűbben ezt úgynevezett főzősziget kialakításával oldhatjuk meg. A főzőfelületek közelében is biztosítsunk szabad helyet a készételek tálaláshoz és díszítéshez.

A konyhabútor felső elemei szolgálnak a tányérok, az alsó fiókok pedig az evőeszközök tárolására.

Ki ne szeretné, ha főzés befejeztével konyhája tisztán ragyogna! A krómozott vasalatok és egyéb felhasznált fém alkatrészek karcálló üveglapok, mind-mind megkönnyítik a háziasszony munkáját a konyhában.

 

 

Használjuk ki a falfelületeket : a munkaasztal fölé egy polcra kerüljenek azok az alapanyagok, amelyekre a leggyakrabban van szükségünk  / pl. liszt, morzsa, cukor, olaj stb. / , kis polcra a fűszerek, a tűzhely fölé vagy közelébe fogasra akasztva a főzés során  használt eszközök / pecsenyelapát, húsforgató csipesz, merőkanál. / A munkaasztal vagy a tűzhely fölötti falra akaszthatjuk fel azokat a nyeles főzőedényeket is, amelyekre a leggyakrabban van szükségünk. A mosogató fölé kerüljenek  a mosogatóeszközök és a falra szerelhető vízmelegítő is. Ha kétmedencés a mosogató , az egyikbe kerül a szárítórács, ha egymedencés, akkor mellé, tálcára állítva , ide borogatva az edény lecsepeg, megszárad, nem kell törölgetni. 

 A tűzhelytől távol kapjon helyet a  hűtőszekrény, olyan irányú ajtóval felszerelve, hogy a kinyitása ne gátolja mozgásunkat.Ma már egy  konyhából se hiányozhat az elektromos hűtőszekrény. Érdemes néhány szót szólni a hűtőszekrény felszereléséről. Legyen kéznél mindig néhány jól záródó , esetleg kupakos üveg, ezekbe töltsük azt az élelmiszert, amit a hűtőbe rakunk, nehogy az ételek egymás illatát átvegyék. Alkalmas a tárolásra a sokféle nagyságú, alacsonyabb, magasabb műanyag doboz, jól zárható tetővel. Mindig négyszögletes dobozokat vegyünk ehhez, a kerek sok  felesleges helyet foglal el. Ha lábasban, tűzálló tálban tesszük a hűtőbe a maradékot, tegyünk rá fedőt. A hűtőszekrényt legalább havonta - télen kéthavonta - le kell olvasztani.

 

Ha kicsi a konyhánk, csak dolgozunk benne, de ha nagyobb, ott teríthetünk, étkezhetünk. Ilyenkor a konyhaszekrényben kapnak helyet a terítéshez szükséges edények : tányérok, poharak, evőeszközök.

 

 

 

 A konyha legyen mindig ragyogóan tiszta. Ne tegyünk terítőket, dísztárgyakat a konyhába, csak az étkezőasztalt terítsük  le színes, mintás  vászonterítővel.

 

 

 

Az asztal közelébe készítsük össze mindazt, amire az étkezések során szükség lehet.  Legyen ott só, bors, paprika, ecet, olaj, papírszalvéta, mustár, ketchup,és más ízesítők, és fogvájó is.. Legyen mindig tiszta ez az étkezőasztal, takarítsuk le a morzsától, és ha zsírpettyes a terítő, cseréljük frissre.

Ha mégis díszíteni akarjuk konyhánkat, és van üres falfelületünk, akasszunk ki néhány ízléses cseréptányért, illetve az étkezőasztalra rakjunk egy kis köcsögöt, benne mindig néhány szál friss virággal.

 

 

Ügyeljünk a konyha szellőztetésére is. A tűzhely fölé szerelhető  elektromos szagtalanító  hatásfoka néha nem elégséges, ezeknél jobbak az ablaktámlába illeszthető ventillátorok. Az erős szagokat legjobban a kereszthuzat viszi ki, ezért az ablak elé csak olyan bútort tegyünk, amitől az ablakszárnyakat kitárhatjuk.

 

 

                          A FÜRDŐSZOBA

 

 A fürdőszoba meghatározó szerepet tölt be a házunkban, hiszen itt kezdjük és fejezzük be a napot. A legtöbb lakásban, a fürdőszoba a tisztálkodáson túl más funkciót is ellát, itt kap helyett a mosó- és szárítógép is. Így a helykihasználásnak lényeges szerepe van. Azokban a házakban, ahol ez a tisztítási funkció más helyiségben kap helyet a fürdőszoba szellősebben, elegánsabban kialakítható.

 

Már az antik kultúrák idejében nagy kultusza volt a testápolásnak, fürdőzésnek. Főleg a római birodalom hódítási területén maradt fenn a fejlett fürdőkultúra számos művészi berendezésének (mozaikok, szobrok, melegvíz-hálózat) ma is elismerést érdemlő emléke. A fürdőkultusz a bizánci császárság területén is virágzott. De még az antik ókor fürdőkultusza inkább csak az előkelőek életmódját jellemezte - bár voltak ingyenes népfürdők - a Kelet egyes vallási előírásai minden hívőre kötelező tisztálkodási szabályokat írt elő. Ezek a rendelkezések a mai kor higiéniás szemlélete szerint is helytállóak.

A "sötét középkorban" a tisztálkodás bűnös, megvetésre méltó cselekedet volt. Csak a reneszánsz helyezte ismét előtérbe a testápolás és a fürdés divatját is. A XVIII. században, Angliából kiindulva vált szokássá a külön fürdőszobaépítése. A rokokó világ fényűző építkezése, öltözködése mögött messze elmaradt a személyes tisztaság. Nem csoda, hogy ebben a korban virágzott fel az illatosító szerek gyártása, mert valamivel el kellett tüntetni az ápolatlan test szagát. A tornyos parókák alatt gyakran tetvek tanyáztak.

A felvilágosodás terjedésével, a természet szépségeinek felismerésével együtt terjedt a testápolás, tisztálkodás igénye. Napóleon már fürdőkádat cipeltetett magával a hadjáratain. XIX. században Bécsben építették az első modern, közös fürdőt, amit a második világháborúban leromboltak. Napjainkban már el sem tudjuk képzelni új lakás építését fürdőszoba nélkül.

 

 

 

Egy hosszú nap után a legjobb egy kád forró fürdő. Fantasztikus benne elmerülni, kiáztatva a nap minden fáradtságát, bosszúságát, a metróban megtiport lábak fájdalmát.    

Minden lakás más lehetőségeket biztosít a fürdőszoba kialakítására, az emberek álmaiban pedig különböző fürdőszoba jelenik meg. A kettőt összhangba hozni nem egyszerű feladat. Lehet elképzelésünk egyszerű kád, egyenes fürdőkád, vagy sarokkád, esetleg egyedi formájú kád, netán asszimetrikus kád, nagyban befolyásolja a döntést, hogy melyik fajtájú kád vagy sarokkád esetén mekkora méretválaszték áll rendelkezésünkre, mit "bír el" otthonunknak ez a helyisége, milyen fürdőszoba bútor harmonizál vele.

A kis méretű fürdőszoba is teljes lehet egy jól megválasztott zuhanytálca, a hozzá leginkább illő zuhanykabin, zuhanypanel,  valamint a megfelelő kiegészítők kiválasztásával.

Kevés embernek adatik meg akkora fürdőszoba, hogy kényelmesen mindennek helyet találjon és még egy fésülködőasztal is elférjen benne. Sajnos a legtöbb lakásból hiányzik a háztartási helyiség, ahol akár még a mosógép is helyt kaphat a tisztító eszközökön és a porszívón, vasalódeszkán kívül. Ezeket az eszközöket hely szűkében akár az előszobánkban egy zárt szekrényben is eltárolhatjuk. 

Egy jól megtervezett fürdőszoba a hagyományos értelemben elsősorban a reggeli-esti a tisztálkodás színtere, másodsorban pedig a hálószobához kötődő regenerálódást, felüdülést szolgáló intim zóna. Ezt az intimitást fokozhatjuk azzal a napjainkban egyre divatosabbá váló megoldással, amely a fürdőt beviszi a hálószoba terébe. A fürdőszoba hagyományos tisztálkodó szerepét kiterjeszthetjük az extra berendezésekkel, kiegészítőkkel, díszítésekkel. A fürdőszoba szobává válása élvezeti, szórakoztató, sőt rituális lehetőségeket is hordozhat magában.

 

Ahhoz, hogy a fürdőszobánk egy meghitt, megnyugtató zug legyen, a fürdőszoba tervezésekor különösen fontos, hogy lehetőleg egy stílusban gondolkodjunk, és a szaniterek, csaptelepek és egyéb kiegészítők is összhangban legyenek. Kiegészítőkkel teljes a fürdőszobában kialakított stílus, ezért válogassuk meg őket figyelmesen, így biztosak lehetünk benne, hogy egységes hatást érhetünk el.

Egy ilyen fürdőszobában, nem csak a testünket tisztíthatjuk meg, hanem ideális helyt adhat egy könnyű kis ellazulásnak, mely a lelkünk felüdülését is szolgálhatja a nap bármely szakában. 

A világítást gyakran elhanyagoljuk a fürdőszobában, pedig a megfelelően kiválasztott világítótest sokat segít a tökéletes hatás elérésében. Nagyobb belmagasság esetén akár csillárral is díszíthetjük fürdőnket, a tükrök fölött vagy mellett kétoldalt a csillár stílusát követve falikarokat helyezhetünk el. A többféle világítás megoldás ötvözeteként különböző fényerősségű megvilágítást érhetünk el, így a fürdőszoba hangulatfényekkel alkalmas lehet csendes pihenésre, meditációra is.

Ha készen vásárolunk lakást, kevésbé van lehetőségünk a fürdőszobánk méretén változtatni, viszont akkor sem kell lemondanunk az elképzeléseinkről. Ha viszont felújításra kerül a sor, vagy esetleg átépítésen gondolkodunk, lehetünk bátrabbak és tervezhetünk méretes fürdőszobát is. Miért ne élvezhetnénk a fürdőzést egy hangulatos, otthonos térben halk zene mellett, mintha egy luxus lakosztályban lennénk? Nem feltétlenül szükséges faltól -falig, az aljzattól a mennyezetig érő csempeburkolattal ellátni ezt a helyiséget, választhatunk burkolatnak melegebb hatású anyagot is, de festhetjük, vagy tapétázhatjuk is a falakat.

 

 Színharmónia

Harmonikus színek gyakran előfordulnak a természetben, színélményeink egy része, és a harmónia kedvelése innen származik: az őszi levelek színátmenetei, a levegőperspektíva, a fények és árnyékok mind harmóniát alkotnak. Harmónia-ismereteink másik forrása a képzőművészet, a nagy festők műveit érdemes ilyen szemmel igy tanulmányozni.

Bármilyen célra keresünk is színeket, mindig törekszünk - ösztönösen vagy tudatosan, - a harmonikus, vagy egyszerűbben: az összeillő színek választására.

Ha két színt kell összeilleszteni, akkor többnyire csak azt figyeljük, nem “ütik-e“ egymást, vagy megváltoznak-e egymás szomszédságában, de két szín együttesét még nem nevezzük harmóniának. Erre akkor gondolunk, amikor három, vagy több színt kell egymás mellé elhelyeznünk.

Színes tárgyak között válogatva mindig felmerül a kérdés: illik-e majd az új a meglévő színek közé? Ha pedig lehetőségünk van egy egész teret (szobát, lakást, irodát) egy ütemben berendezni, még nagyobb a dilemma - milyen legyen a tér színhangulata, és megint csak: hogyan illeszkedjenek a színek egymáshoz?

A válaszban és a válogatásban sokat segít, ha ismerjük a színharmónia “törvényeit“, melyek persze nem szigorúak, sőt a színek legkreatívabban alkalmazható szabályai, ugyanis lehetnek egyszerűek vagy bonyolultak, de szinte végtelen számú variációt engednek a választásban.

A kereskedelem ma zavarbaejtően nagy választékot nyújt színes termékekből, és a válogatás ugyan szórakoztató, de olykor tanácstalanok lehetünk. Mennél több szín áll rendelkezésünkre, annál fontosabb, hogy alkalmazzunk valamilyen “harmónia-szabályt“ a válogatás során.

Mi a színharmónia?

Először nézzük, mi a harmónia. A kérdésről köteteket írtak már, és számos elmélet született róla.

 

  • Az egyik első és leghíresebb Goetheé, a nagy német költőé, aki éppen 200 éve kezdte közzétenni színekkel kapcsolatos kutatásait. (Talán kevesen tudják, hogy Goethe természettudományokkal is foglalkozott, és munkái közül a színkutatásait tartotta legtöbbre.)
  • Mások zenei analógiákkal magyarázzák, és a színek “összhangzatának“ nevezik a színharmóniákat.
  • Az újabb elméletek a látás fiziológiai sajátosságaiból vezetik le a harmóniákat, pl. az utóképhatásokkal, kontraszt-jelenségekkel hozzák összefüggésbe.
  • A leghasználhatóbb meghatározás szerint a harmónia feltétele a skálába-rendezettség, a színek közötti rend. Olyan árnyalatok együttese, amelyek színezet, telítettség és/vagy világosság szerint valamilyen “rendben“ követik egymást. Kisérletek szerint a teljesen véletlenszerűen összeválogatott színek rendetlen benyomást keltenek. Valóban vannak fiziológiai okai is, csakúgy mint a zenében, ahol a skálahangok rezgésszáma szabályos sort alkot. Úgy tűnik, magasabb rendű érzékelésünk - mint a hullámokat felfogó látás és hallás, - “kedveli“, ha szabályszerűséget talál az egymást követő ingerek között.

 

Egyszerűbben mindezt úgy is mondhatjuk: a harmónia rend a változatosságban. (Van két közmondásunk, amiben ezek a gondolatok megjelennek: rend a lelke mindennek, - és ez a látvány világában is igaz. A régi rómaiak szerint pedig: a változatosság gyönyörködtet.) A továbbiakban nézzük meg, hogyan lehet ezt a két szempontot egyeztetni a színekre vonatkozóan.

Példák a harmónia-szerkesztésre

1. Semleges színek és egy tiszta szín.

A harmónia alapja a semleges színek (fehér-fekete-szürke) közötti rend és egy élénk árnyalat (pl. piros) közötti kontraszt. Elegáns és erőteljes színvilág, - az egyik legegyszerűbb harmónia, amit bárki biztonságosan alkalmazhat.

2. Monokróm (egyszínű) harmónia 1.

Válasszuk kedvenc színünk árnyalatait, pl. a tiszta kéktől indulva az egyre világosabbakat, a fehérrel bezárólag. Bármilyen alapszínt választunk is, nagyon derűs és könnyed árnyalatokat nyerünk, amelyek biztosan összeillenek. A fenti ábra színei például kedvelt összeállítás fürdőszobában.

3. Monokróm (egyszínű) harmónia 2.

Hasonlóan kellemes a színhangulata, de már nagyobb ellentétekből áll ez a kompozició. Egy szín (a példában: narancs) sötét árnyalatából, vagyis a barnából indul, és ez is a fehérig terjed. A színsor két végpontja (barna és fehér) között nagy a világosságkülönbség, ezért a színegyüttes erőteljes, a kontrasztot is magában foglalja, a fehér jelenléte miatt mégis egységes. Mindkét monokróm harmónia jó példa a skálába-rendezettség előnyeire a színek világában.

4. Csoportharmónia 1.

Ehhez a harmóniatípushoz használnunk kell a színkört, melyből kiválasztunk 2, 3 vagy 4 színt, olymódon, hogy egymástól nagyjából egyforma távolságra legyenek. Attól függően, hogy a meleg vagy a hideg színek térfeléből válogatunk, nagyon kellemes, különböző árnyalatokból álló, mégis egységes hangulatú harmóniákat kapunk. Ezen az ábrán a meleg sárga-narancspiros-bíborvörös színcsoport a kiindulás, de e színeknek különböző tisztaságú és világosságú árnyalatait választottuk. Az összhatás barátságos, meleg, az indián nyarat idézi. Megfelelő lehet étkezőben, nappaliban.

5. Csoportharmónia 2.

Most is hármat választottunk, de a hidegek színek közül, melyek egymástól nagyobb távolságra esnek, mint az előző példában. Az alapszíneknek (hidegzöld-kék-lila) most is különböző telítettségű és világosságú árnyalatait kerestük ki. A hideg színek összhangja széles színtávolságot ölel fel, az ilyen színű környezet ideális lehet szellemi munka végzésére.

6. Komplementer harmónia

A harmónia alapja a (színkörben egymással szemben lévő) komplementer színpár keveréke: az ábrán a zöldet és bíborlilát látjuk. A komplementer (vagy: kiegészítő) színek jellegzetessége, hogy keverékükben az alapszínek telítettsége változik, és a színsor tartalmazza a szürkét is. Az ábrán az élénk zöld egyre törtebb, majd áthaladva a szürke ponton a bíbor fokozatosan erősödő árnyalatai következnek. A színkeverékből összeállított kompozició egyszerre kifinomult, dekoratív ugyanakkor kontrasztos.

7. Triád harmónia

A színkör segítségére most is szükségünk van, mert három alapszínt (triádot) kell kiválasztanunk belőle. Mennél távolabbi egymástól a három szín, - vagyis 120 fokra esnek egymástól, - annál erőteljesebb, “drámaibb“ az összhatás. Az ábrán a sárga-hidegzöld-ibolyakék a választott szín, és ezek világossága, telítettsége is változik.

8. Összetett harmónia

Végül egy példa arra, hogyan lehet kevés alapszínből kiindulva gazdag és változatos harmóniát összeállítani. Szinte találomra választottunk 3 színt (zöld-narancs-hidegvörös), valamint a fehéret. Az alapszíneket moduláljuk telítettség és világosság szerint is. A négy színből keveréssel számos közbenső árnyalatot állíthatunk elő, melyek valamennyien összeillenek. “Titkuk“, hogy a kevert árnyalatokban legalább két, három, vagy akár mind a négy szín is szerepel, fokozatosan változó mennyiségben. Itt is érvényesül a skálaszerűség, ami a harmónia egyik lényeges jellemzője.

 

Mint látjuk, a színharmónia nem feltétlenül és kizárólag kellemeset, derűset, kiegyensúlyozottat jelent - hanem lehet drámai, feszült, kontrasztos is. Fontos kiinduló szempont, milyen hangulatot kívánunk megteremteni a térben, a színek választását elsősorban ez határozza meg.

A harmonikus színsorok előnye, hogy elemei szabadon használhatók egy térben, mindig összeillőek lesznek. Szerkesztésükhöz azonban ajánlatos valami segédeszközt használni, mert fejben kitalálni mindezt nehéz. Próbálgatni és látni kell, pontosabban “együttlátni“, mert a színek hatása csak egymás mellett érvényesül.

Néhány ötlet: legjobb valamilyen festékkészletet beszerezni, akár az iskolai is megfelel. Nagyon hasznos a számítógép grafikus programja (így készültek e cikk ábrái is), nincs festékmaszat, könnyen módosíthatók az árnyalatok. Mindezek hiányában keressünk színes papírdarabokat, bármilyen színes tárgyat (gombot, cérnát, textilmaradékot, stb.) Aztán már csak rajtunk múlik, milyen egyszerű vagy bonyolult “rendet“ találunk ki, mely színekből kiindulva szerkesztjük meg harmonikus színeinket.

Az ábrákat a szerző készítette.

Földvári Melinda
színszakértő
www.szintan.hu

Földvári Melinda